Mosolyszakadás I.

PORCUKOR

 

És ahogy a nénik,

úgy görbül az összes szombat délután.

A karod köré tekeredik,

lehunyja szemét, mosolyog,

mert tudja, hogy hamarosan

úgyis megreped,

a városra ráfolyik az este,

és te tudni fogod,

hogy múlik a szombatod,

s lobogva jön pökhendi vasárnapod.

 

A porcukros szél a hajam alá bújik,

a blúzom alá,

pont nálam akar elrejtőzni,

mintha nem üvegből lenne a testem,

mintha gondolataim nem lennének

mind-mind zöldes-fehér üvegből.

És ha mosolygok a szélben,

az mindig annyi port hint mosolyomra,

hogy az rajtam a séta lágy megjegyzése lesz,

és ha ujjadat finoman végighúzod lelkemen,

rádkenődik az a finom porréteg,

amit egy séta hagyott rajtam,

s ami még ropog a fogaim alatt.

 

 

ELROMLÁS

 

Csípőmet kihorzsolta

a szőnyegre terített

lepedő.

 

A pokróc alatt melletted

melegem volt.

 

 

VÁROSI ÉBREDÉS

 

és falak épültek reggelig

és aznap a piacról kelt fel a nap

és imádkozott minden szobor a házak mellett

és látta a macskakő az eső utolsó páráit

és só íze volt a gombkötő utcának

és öregasszonyok loptak egy kicsit

és a reggeli kenyérszagból

és elmerült a köd a város nyakán

és elmentek meghalni a gyerekhangok

és valami galamb vonta el ismét a figyelmemet

mert nem akartam, hogy rádgondoljak

vagy mert eszembe sem jutottál

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s