Mosolyszakadás IV.

MOCORGÁS

 

Alvó arcodra teszem tenyerem.

Fintorogsz.

Álmodban négylábú székek vagyunk,

asztal körül ácsorgunk.

Te nem tudsz megbocsátani

az asztalosnak, így billegsz,

rajtam ülőpárna van.

Ha rádülnek, arról álmodsz,

hogy fa lehettél volna, gesztenye.

Én, mint másik szék, tűzifa

szeretnék lenni, megvisel ez

az álló unalom.

Mérges is vagy rám, hogy

égni akarok.

 

 

KÖZELEBBFÉRKŐZÉS

 

Lennének hajlékonyabbak a szavak…

Összehajtogatnám mondataimat

egészen kicsikre,

hogy a zsebedbe férjenek.

Hogy a kulcsod és

a kirándulásra vett

buszjegy mellé kerüljenek.

Olyannyira közel hozzád,

hogy csiklandozzanak

nadrágod vékony textiljén át,

ami elválasztja őket bőrödtől.

 

 

MEGÁLLAPODÁS

 

Üres marad a nyár,

pont úgy hagyod, ahogy most van.

Torkomban akad a füst,

fejemben marad a fájás,

beleszakadnak számba a mondatok.

Kint estéért izzad a nyár,

lepedő tapad alkalmas mellkasodhoz

párhuzamot húz köztünk a párnám.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s