JUDIT

*

Próbálom úgy tartani

a cigarettát a számban,

ahogy az anyám tartotta.

Hátha ez megvéd

önmagamtól, és ő leszek.

Akkor tudom mire

kell számítanom.

Így, magamtól félek.

*

Majd én kijavítom,

mindent kijavítok,

újraélem, újraírom,

anyám minden hibáját,

a kettőnk életét.

Most más lesz,

okosabb vagyok.

*

Nem találok férjet.

Két kézre várok,

mint az a befejezetlen

kerítés:

kilátástalanul.

Két kézre vágyok,

hogy újradefiniáljon

új nevet adhassak

magamnak.

*

A kertben ülök.

Tudom, a hegy mögött

még fény van,

most a hegy oldalát süti

a nap.

Látni az égszéli szikrákat

az elcsukló fényben,

az a hegy mögött

fekszik Párizs,

a hegy másik oldalán,

tudom, hogy várna rám

ott valami boldogság,

csak át kéne menni

a hegy másik oldalára.

*

Kire hagyjam anyámat?

*

A hegy mögött

élet zajlik,

férjek érnek haza munkából,

csecsemők visítanak,

egy asszony most dobja szemétbe

az alma héját,

valakinek a szemét most nyomják ki,

valaki térdeit most szorítja kékre

egy túlzásba eső ember keze,

valaki valahol vár rám,

talán ott,

a hegy mögött,

boldog lehetnék,

de kire hagynám anyámat?

*

Nézem anyám

elfáradt arcát,

ahogy a ráncokat dörzsöli

öklével a szeme körül.

Én vagyok anyám

összes ránca.

A keze néha beleremeg

a csésze súlyába.

Húzza a föld alá

a fáradtság,

nekem mindig félrever

a szívem, ha félrenyel

és köhög.

Én anyám

fuldoklása vagyok.

Apám a nevetése volt.

Apából csak egy van.

Merre keressem?

*

Nem tudom,

hogy a kezemben,

hol ér véget anyám keze

és hol kezdődök én.

*

Anyám beszél belőlem,

néha hallom a hangomon

a hangját. A tekintetemen

is otthagyta ujjlenyomatát,

nem látok tőle.

HÍD, 2013/5.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s