Halál

Úgy öregedtem meg,

ahogy a jóisten is

szégyellt volna látni.

Oda sem néz, amíg

az ágy széléhez

kötik az ember kezét.

                                                                                                                                .

Nincs ami mutasson

előre, hiába sebesedünk.

                                                                                                                                .

*

Szerettem volna

még egyszer

végighallgatni

egy esőt.

Ahogy a csatornák

bádogfalát

a vízcseppek verik.

                                                                                                                                .

Az utolsó tíz évben

nem tudtam figyelni,

semmire sem.

                                                                                                                                .

*

Úgy halok meg,

mint akárki más.

                                                                                                                                .

*

Abban a percben,

abban az utolsó

percben,

a torkodat kaparja

az utolsó négy

légvétel,

a karjaidból lassan

húzzák ki a lelked.

                                                                                                                                .

A lábaidat többé már

nem fogod behajlítani,

nincs több futás,

nem ülsz le ebédhez.

Az idegszálak, mint a

szigeteletlen zsinórok:

letekeredik róluk

az élet,

nem osztódik tovább

egy sejt sem.

Nem íródik át,

egyetlen

fehérjeszálad

sem.

                                                                                                                                .

*

A szemed már nem jó

semmire,

mintha a szempillák tövébe,

mint függönyök aljába,

ólomcsík lenne

varrva.

                                                                                                                                .

Mondhatnak

a füledbe bármit,

minden ilyen marad már.

                                                                                                                                .

*

A tüdőt markolja

a legtovább a lélek,

a szívet

el sem engedi.

Még két napig

tartod magad

a kihűlt, síkos

szíved közelében.

                                                                                                                                .

Elengedi hörgőidet,

kilép a garatból,

megcsillanhat

a könnyeiken,

nyitva maradt

szemeiden,

halott fogaidon.

A levegőben maradt

fényben.

                                                                                                                                .

*

És megmarad

az élet, a kérdőjelek

görbületében,

az öröm a szögek

fokában,

a bánat a szavak

hordalékában.

Apró, puha darabokra

töri szét a testeket

a halál.

                                                                                                                                .

Nincs az a csönd, amelyben

elnyújtózhatna benned

egy utolsót a fájás;

kezdődő nyár,

egy-egy légyzúgás,

ha lenne is,

megrepesztené

egy másik ágyról

jövő szuszogás.

                                                                                                                                .

*

Így old el a többitől

valamelyik isten.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s