Mitrovica

láttuk hogy hasal az úr a földeken
mégsem ért el fülünkig a szája
és végül nem maradt belőlünk más
csak homok felkapart forró, sós homok
szanaszét fúj bennünket folyton a szél

Уснила је дубок санак са Косова Рада,
Па се своме милом драгом у наручју јада.
Хеј Драги, Драги божурове сади,
Ја ћу воду а ти корен нек изникну млади.*

hiába kértem szóljon a férfiaknak
ne emeljék fel a vérből az arcukat
mire ideérnek hozzám
úgysem tudjuk majd
megölelni egymást

suttoghatott egyikük sem
hallotta meg
és bennem sem marad
egyetlen szó sem
ők meg nem tudnak
már rendesen érezni
mire a sebhelyére tettem
bármelyikük arcán a kezemet
már féltünk mindentől

nézte hogy ott állnak a férfiak
lábuk közt elcsorgó embervérben
és nem ért el a fülükig a nyelve
nézte hogy lőnek főbe
körülöttük mindenkit
hiába suttogta mindegyik fülébe
ne félj, felissza majd
ez a föld
a te véredet is

Видиш Драги широм поља, божурова нема,
Само камен љуто трње под облаком дрема.
Хеј Драги, Драги божурове сади,
Ја ћу воду а ти корен нек изникну млади.

nézte és hagyta
és közben már kaparta
belőlünk a gyerekeket kifelé
még mielőtt ideérhettek volna
a karom közül kikaparta
a férfiakat
csak állt és nézte ahogy
az élet hátrafelé halad
mitrovicai eső mossa a páromat

* Szerb népdal

Litera

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s