A schwartzwaldi

Szereplők

Pincér
Ilonka
Juli
Attila

1. jelenet

Szín: egy cukrászdában vagyunk. Egy előkelő öregasszony ül az asztalnál, az asztalon egy vörös rózsa, egy kalap, előtte tortaszelet, de nem eszi, kávé, de nem issza, folyton az óráját nézi, szembetűnően vár valakire. A pincér a háttérben törölget, poharakat emelget a fény felé, újra és újra eltörli őket.

Pincér
Na, Ilonkám, nem jön?

Ilonka
Maga csak hallgasson.

Pincér
Hallgatok, hallom, hogy vár. Ide hallani a ketyegést, ahogy a fejében számolja a perceket. Kezdje meg a tortát.

Ilonka
Hallgasson már. Nem eszek, amíg nem ér ide.

Pincér
Babonás, mi? Én a maga helyében már megettem volna azt a svarcvaldit, már csak az idegesség miatt. Meg evés közben gyorsabban múlik az idő.

Ilonka
(sóhajt)

Pincér
Mikor jön a hét óra, én már úgy mennék haza, hogy muszáj egyek egy fánkot. Attól mintha gyorsabban múlna az idő. Az ember mégiscsak rág, nyel, ilyenek. Úgy könnyebb várakozni.

(törölget, hallgatnak)

Pincér
Aztán fél nyolckor muszáj megkezdenem az első krémest. Hallja, na azt nevezem én olvadásnak, amit az a krém csinál az ember nyelvén. Tiszta erotika, már ha szabad ilyet mondanom.

Ilonka
Hallgasson már, így nem tudok koncentrálni.

Pincér
Tán ennyire izgul? Jaj, Ilonkám, ez a szerelem nem egy könnyű dolog… Remélem most olyan fog jönni, aki leveszi a kis lábacskáiról magát. Nehéz ebben a mai világban. Az ember már csak a krémesben tud bízni igazán. A krém olvadásában.

Ilonka
Hány óra?

Pincér
Mindjárt öt. Még pár perc. Maga olyan kis tüchtig, Ilonkám, mindig előbb jön. Magának kéne váratnia ezeket a jelölteket. Had tudják, hogy maga úrinő.

Ilonka
Az rajtam látszik, hogy úrinő vagyok. Azért nem kések.

Pincér
Egy úrinő nem svarcvaldit eszik. A maga helyében én egy islert rendeltem volna. Na, az olyan kemény, mint az úri idők voltak. Egy isler az már mutatja, hogy az ember kemény, egyenes, de krémes, ha úgy tetszik neki. Már ha nem száradt ki a piskóta közt a krém. Vannak olyan cukrászatok manapság, ahol csak lekvárt kennek az islerbe…

Ilonka
(félbeszakítja) Jaj, hallgasson már, de tényleg. Nem tudok így összpontosítani. Nem akarok hibázni. Annyit vártam már, annyit kerestem már. És egyik sem volt eddig még csak kielégítő sem. Ennek most sikerülnie kell.

Pincér
Ne izguljon! Az izgalom csak megöli a szerelmet. Nyugodtnak kell lenni, viccesnek. Mosolyogjon. Na, próbáljon meg mosolyogni!

Ilonka
(fanyarul elmosolyodik)

Pincér
Na jó, inkább hozok egy islert magának. Ne erőltessük… Az isler amúgy is illik a kalapja színéhez.

Ilonka
(sóhajt)

(nyílik az ajtó, egy fiatal lány lép be, a kezében vörös rózsa. Ilonka meglátja, hátrasimítja a haját, megköszörüli a torkát és előkelő mozdulattal felemeli a vörös rózsát)

Juli
(meglepődik az öregasszonyon, leül egy másik asztalhoz)

Ilonka
Julika?

Juli
(megrökönyödve) Igen?

Ilonka
Maga Hámora Júlia?

Juli
Igen, én vagyok.

Ilonka
Üljön át ide, magát várom.

Juli
Öööö… ez valami tévedés lesz…

Ilonka
Nem, nem. Üljön csak át ide hozzám aranyos.

Juli
Nem, nem ülök. Várok valakire.

Ilonka
Maga rám vár.

Juli
Nem, én nem.

Ilonka
Aranyos, higgyen nekem.

Juli
Hát, kedves a néni, de ez valami félreértés.

Ilonka
(negédesen mosolyog) Neeem, Julikám, nem. Na üljön már ide, ne legyen ilyen szégyenlős!

Juli
Dehogy ülök. Fuj! És honnan tudja egyáltalán a nevemet?

Ilonka
Hát magára várok, nem érti, üljön már át ide. Ez a hülye pincér mindenkit kihallgat.

Pincér
Hallottam!

Juli
Ne haragudjon, nekem egy Gorzon Attila nevű FÉRFIVAL lenne találkám.

Ilonka
Igen, az én vagyok.

Pincér
(jelentőségteljesen köhög)

Ilonka
Fintorog. Jó, nem én vagyok, de én jöttem helyette. Attila a fiam.

Juli
Öööö… és magát küldi a vakrandira?? Asszem, nekem mennem kell…

Pincér
Ne siessen, még nem is rendelt semmit. Egy kis kávét? Islert? Krémest? Van fánkunk is. Ugye Ilonkám, milyen jó itt a mázos fánk, nálunk? (kacsint)

Ilonka
Üljön le, nincs baj. Na, üljön már át ide hozzám. Ne az egész cukrászda előtt kelljen magyarázkodnom.

Pincér
Nincs is más vendégem magukon kívül Ilonkám. Mondja nyugodtan, én már úgyis tudom, miket fog mondani.

Ilonka
(a Pincérhez) Jaj, hallgasson már! (Julihoz) A fiam nem tudott eljönni. Nagyon elfoglalt úriember. Üdvözletét küldi és kéri, hogy ne haragudjon, de fontos elfoglaltságai miatt nem tud ma délután jelen lenni, mindazonáltal nagyon szeretné közelebbről megismerni magát. Ezért küldött el engem.

Juli
Azt hiszem, hogy nekem mégiscsak mennem kéne…

Pincér
(rosszallóan) Nahát…

Juli
(magyarázkodva) Sok a dolgom.

Ilonka
(mint egy tanítónéni) Na, üljön már át ide hozzám aranyos és megbeszéljük az egészet. (a Pincérhez) Maga meg hozzon egy schwartzwaldit a kisasszonynak is. És kávét.

Juli
Nem kérek kávét. Nem kávézom.

Ilonka
Milyen tüneményes! Ennek örülök. Valami teát esetleg?

Juli
(megörülve a dícséretnek, de azért még bátortalanul) Limonádét…

Ilonka
(összecsapja a kezét) Gyönyörű! Azt hiszem ez egy jó kezdet. Na üljön ide és meséljen kicsit magáról!

Juli
(átül, vigyorog zavartan, tördeli az ujjait) Hát, mit mondjak?

Ilonka
Hát, előszöris, hol ismerte meg a fiamat?

Juli
Arra a hirdetésre jelentkeztem, amit Attila adott fel a Nők Lapjában.

Ilonka
(bizalmasan mosolyog) Ahá, szóval a hirdetés…

Juli
Igen. Olyan romantikus volt. Hogy is írta? “Ahol a tenger az éggel összeér, s a két kék egymásba karol, találkozzon ott lelkünk valahol.” Szerintem ez gyönyörű.

Pincér
(hozza a megrendelt dolgokat, mosolyog) Az. Pont mint egy oroszkrém torta. Olyan viharosak ezek az érzelmes megfogalmazások.

Juli
(ábrándosan) Igen. Nagyon megtetszett. Tudják, szeretem a tengert. Bár még sosem voltam, de anyám egyszer volt és elmesélte milyen. Hát ilyennek képzelem én is, hogy két lélek találkozik. Olyan szép hirdetés volt. Rögtön megtetszett. Még lúdbőrös is lettem, ahogy olvastam. (Ilonkához) Hát nem szép?

Ilonka
Dehogynem. Én írtam.

Juli
Tessék?

Ilonka
Jaj, ne értsen félre. A fiam nagyon elfoglalt. Nincs ideje mindenre. Persze én támogatom, ahogy csak tudom. Próbálok segíteni, ahol csak tudok. Tudja, hogy több ideje jusson az alkotásra.

Juli
Akkor ezt nem is Attila írta, hanem maga?

Ilonka
Hát, a tehetségét azt tőlem örökölte. De ne féljen, ezek Attila gondolatai és a hirdetés is Attila ötlete volt, csak nem volt ideje megfogalmazni, mert éppen alkotott. Tudja, nagy felelősség ez. Neki is, nekem is. Az idő meg csak múlik, rohan, rohanunk mi is. Ez csak részletkérdés, hogy ki ír meg egy hirdetést, ki adja föl. A lényeg az eredmény. Nemde?

Juli
(bizonytalanul) Hát, de…

Pincér
Na, egyen egy kis svarcit, az megerősíti a szívet.

Juli
Eszek, igen…

Ilonka
(kotorászik a táskájában) Na és mondja csak Júlia, hány éves is maga?

Juli
Én? Hát 25 leszek a jövő hónapban.

Ilonka
Aha, és milyen magas?

Juli
(megütközve) 172 cm.

Ilonka
(előhúz a táskájából egy füzetet) Na megvan! (kinyitja és írkni kezd bele) Szóval 25 és 174.

Juli
172.

Ilonka
Jaj, bocsánat! (írja) 172 cm. Jól van, az épp jó. Az én fiam 178. Megnyugodhat, bír magassarkút hordani majd mellette. (rákacsint Julira) Az nem egy elhanyagolandó szempont nem? (az asztal alá néz, Juli ciőjét kémleli)

Juli
(szégyenlősen) Igen, szeretek magassarkúban járni.

Ilonka
Csak ne túl magasakat vegyen. Káros a bokának, meg az ronda, ha magasabb a nő a férfitól. 6 cm a maximum. Ezzel kiegyezik?

Juli
Hát ki…

Ilonka
(kipipál valamit a füzetben) Remek! (olvas, bogarássza, mi van a füzetbe írva) És mi a foglalkozása kedves Júlia?

Juli
Hát, én angol tanár vagyok.

Ilonka
Fenomenális! Én is tanítottam. Én zongoratanárnő voltam. A fiam tőlem örökölte a zenei tehetségét is. (meghatódva bólogat)

Juli
Az jó…

Ilonka
Általános iskola? Nyelviskola?

Juli
Hát, egyetemet végeztem…

Ilonka
De hol tanít?

Juli
Iskolában. Mármint nyelviskolában.

Ilonka
Az nem olyan nagy baj. Jó lesz. Szeret sportolni?

Juli
Hát, sajnos kevés időm jut rá…

Ilonka
Maga tökéletes. Az én fiam utál mozogni. Ha tehetné, szerintem meg se mozdulna. Talán jót is tenne a művészetének…

Juli
Attila mivel foglalkozik?

Ilonka
(eröltetett mosollyal) Előbb én kérdezek. Attila elfoglalt művész. Majd erről később, jó? Hol lakik?

Juli
Albérletben.

Ilonka
Penzió?

Juli
Az mi?

Pincér
Panzió. Ma már nincs ilyesmi. Koszt-kvártély, tudja?

Juli
Nem, egy üres lakást bérelek. De már vettem bele pár bútort. Meg anyámtól is kaptam egy kredencet. Szép darab.

Ilonka
(felírja) Antik bútor… Önálló…

Juli
Attila hol lakik?

Ilonka
(türelmetlen mosollyal) Pssszt… És el tudja tartani magát? Mennyi nagyjából a fizetése?

Juli
Ne haragudjon, de ez így nem megy. Én is akarok valamit megtudni a maga fiáról. Nem akarok magamról beszélni, amíg nem tudom, hogy ő milyen. Van képe róla?

Ilonka
Ez így nem fog menni…

Pincér
Igaza van Julinak Ilonkám. Mondjon maga is valamit már az Atiról!

Ilonka
Maga csak ne atizza a fiamat és hallgasson! Ott az a két pohár még amúgy sem csillog, foglalkozzon azokkal. (sóhajt) Hát jó, (negédesen) kedves Julika, akkor beszélek én is. Bontsuk meg a rendet. Én egy felvilágosult asszony vagyok, aki rugalmas is tud lenni, ha nagyon kell. Mondjuk ritkán kell, de mindegy… Az én fiam? (meghatottan) Az én fiam nagyon nagy művész. (révedezve hallgat)

Juli
De milyen művész?

Ilonka
(sóhajt) Hát polihisztor. A maga nemében. Zenét ír. Az ideje nagy részében zenét ír. De foglalkozik irodalommal is. Nem csak dalszövegeket szerkeszt, de ír, saját verseket is. És egyszer faragott egy szobrot is. Az azóta is éke a kertemnek.

Juli
Ó, nahát, milyen sokoldalú!

Ilonka
Igen. Általában csak dúdol, dúdol, veri a taktust a kezeivel még a konyhaasztalon is, evés közben. Mindig csak dúdol. Az egész élete egy nagy komponálás. Nagyon tehetséges.

Juli
De milyen dalokat ír?

Ilonka
Általában operát. De magyar operát. Számára nevetséges, hogy olasz vagy német nyelven énekeljenek. Igazi magyar operákat ír. Előszöris ott van a Szilvafa árnyékában című, ami egy romantikus tragédia. Aztán ott van a Télikert című operája. Nagy álma, hogy balettot készítenek belőle egy nap. És tavaly fejezte be a Grandissimo-t. Az is egy magyar opera. Egy Olaszországba látogató szerelmes magyarról szól, aki az olasz nők gyűrűjében is az ő Katinkájára tud csak gondolni és visszavágyik a Hortobágyra. Nagyon izgalmas. Most épp a Kiskertünk virágai című művén dolgozik. Ez egy gyermekopera lesz. A maga nemében, az egész világon egyedülálló. Pont mint az én fiam is… (könnyeit törölgeti, majd, mintegy panaszkodva) Nagyon tehetséges.

Juli
És hol játszák az operáit? Nagyon szeretem az operákat! A Pillangó kisasszony a kedvencem.

Ilonka
Maga egy földre szállt angyal! Szereti az operákat! Julikám, maga tökéletes!

Juli
Szóval játszák az operában a darabjait?

Ilonka
(keserűen) Nem becsülik őt eléggé meg.

Juli
De játszák a darabjait?

Ilonka
Most épp egy remek ajánlatra vár. De érzem, most beindul a szerencse sorozat. Itt van maga, maga az első jel szerintem. Most már érzem, hogy minden rendben lesz. Átjön, megismeri Attilát és szerintem csak pár hét és az az ajánlat is bejön az új operára!

Juli
Remek!

Pincér
Hát, ez valóban az!

Ilonka
(sziszegve a Pincérhez) Kussoljon! (Juli felé) Sajnos nem becsülik meg eléggé a fiamat. És ez rosszul is esik nekünk. Neki is, nekem is. Én belülről szenvedek, mint egy nyúzott nyúl. Fáj. Fáj ez egy anyának. Hogy a fia tehetsége csak hever parlagon, s nem jön annyi visszajelzés, mint amennyit megérdemelne ez a gyerek…

Juli
Igen, ez a mai világ… Ezek szerint őt sem érti meg a saját kora.

Ilonka
Igen. De ő rendületlenül dolgozik.

Juli
Milyen hősies.

Ilonka
Az. (megrázza magát, tárgyilagosan folytatja) És könyvet is írt.

Juli
Nahát, milyen sokoldalú. Szeretem a könyveket!

Ilonka
(bólogat) Helyes… Julika, maga milyen helyes!

Juli
(egyre boldogabb) És miről írt könyvet?

Ilonka
(drámaian) A háborúról.

Juli
Jaj, Istenem! Melyikről?

Ilonka
Az 1848-asról. De megpróbált egy fajta párhuzamot vonni a tatárjás, az 1848-as szabadságharc és az Első Világháború között. Többek között erről szól a regény. A mellékszál a legizgalmasabb. Tudományos kutatásokat is végzett, hogy milyen dalokat énekeltek, hallgattak a kurucok, a labancok, a tatárok és az Antant szövetség katonái.

Juli
Milyen összetett és komoly téma!

Ilonka
Komplex.

Juli
És ezt a könyvet meg lehet venni valahol?

Ilonka
Még folynak a tárgyalások a kiadókkal. Több kiadó is szóbajött már. De nem akarják eléggé megbecsülni az én tehetséges fiamat. Nem akarnak elég pénzt adni azért a remekműért. Szóval még tárgyalok velük.

Juli
Maga tárgyal velük?

Ilonka
Afféle manager vagyok… Muszáj. Tudja, drágám, az opera, a sok elfoglaltság… Egy új szobron is töri a fejét az én fiam. Meg hát ki is fáradt a regény megírásában. Sokat kutatott szegénykém, tudja, a zenék miatt. Nem könnyű a tatárok zenéjét kutatni…

Juli
(elszégyenli magát) A tatárok zenéje biztos izgalmas lehet.

Ilonka
Az, bizony az. (eltöpreng, majd boldogan) Tudja mit Júlia, ne halasszuk ezt tovább. Én már megbizonyosodtam arról, hogy maga éppen illene az én kis művész fiamhoz. Jöjjön, menjünk haza hozzánk és ismerjék meg egymást az én Attilámmal!

Juli
(gyanakvóan) Dehát nem azt mondta, hogy elfoglalt?

Ilonka
Minden más várhat, az alkotást félre tudja tenni. Majd én megmondom neki, hogy maga milyen különleges kis teremtés. Nekem maga nagyon ínyemre van. Ilyen menyről álmodtam világ életemben, mint amilyen maga, drága Julikám.

Juli
Hohó, nem gyors ez egy kicsit néni?

Ilonka
Jaj, ne légy már ilyen távolságtartó. Nyugodtan szólíts csak Ilonka néninek. Én meg tegezlek majd. Az olyan közeli, igaz? És ezentúl ne úgy köszönj, hogy jónapot, hanem légy bizalmasabb, oldottabb. Nyugodtan mondd, hogy csókolom! Jó? Na, erre koccintsunk!

(koccintanak a kávéval és a limonádéval)

Ilonka
Szervusz Julikám!

Juli
Csókolom Ilonka néni!

Ilonka
Na, induljunk!

2. jelenet

Szín: Attila szobája. Attila az ágyban fekszik, állig betakarva, fején borogatás. Körülötte rengeteg könyv, gyűrött újság, kották, koszos tányérok, poharak, üres boros üvegek. Attila alszik, de nem horkol. Az ajtón belép Ilonka és Juli.

Ilonka
Hát itt volnánk. De halkan, ahogy látom, épp alkot.

Juli
Ez alszik, nem?

Ilonka
(idegesen Julihoz) Pssszt! Ne beszélj. Majd én kezdem.

Juli
Ok, Ilonka néni.

Ilonka
Na, ennyire azért ne légy közvetlen, rendesen beszélj. (ingatja a fejét, majd odalopakodik Attilához és ébresztgetni kezdi, tündéri hangon) Attilám! Kis Mozartom! Ébredj fel! Nézd, kit hoztam neked. Egy angyallal találkoztam és szeretném, ha megismernétek egymást.

Attila
Nem akarok megismerkedni senkivel.

Ilonka
Na, ne légy már ilyen kis dacos. Itt áll. Hallja amit mondunk. Nyisd ki a szemed.

Attila
Anya, hagyjál már ezekkel a te angyalkáiddal, aludni akarok. Megint schwartzwaldozni voltál, mi? Nem érdekelnek ezek a nők, nem érted? Komponálok. Nem érek rá. Menjetek ki!

Ilonka
Nehéz egy komponistának. Épp alkot. A fejében szól a zene, gondolom.

Juli
Dehát a randevú meg volt beszélve, mi az a schwartzwaldozás??

Attila
(felül, végigméri Julit, mosolyogva) Anyám mindenáron férjhez akar adni engem. Mármint meg akar nősíteni. Hetente egyszer elmegy valami hülye cukrászdába, schwartzwald tortát rendel és nőket csíp föl nekem. (mérgesen, anyjához) Mert azt hiszi, hogy herélt vagyok és nem tudnék magamtól nőket felszedni!

Ilonka
Édes kisfiam. Ne idegeskedj és ne idegesíts fel engem se. És ha már ilyen paprikás hangulatban vagy, azért emlékeztetlek, hogy már 4 hete nem tetted ki a lábadat a házból. Hol tudnál te nőket felcsípni? Legfeljebb akkor látsz nőket, ha kinézel a fürdőszoba ablakán és véletlenül arra jár egy nő.

Attila
Anyám, tényleg… Hagyjál már. (Julihoz) Te is schwartvaldit ettél?

Juli
Azt hittem, hogy én veled levelezek. Egy hirdetésre jelentkeztem. Amiben írta, hogy a tenger az éggel…

Attila
Hirdetés… Hát el se hiszem… Anyám, nekem erre nincs időm. Be kell fejezzem az operámat.

Ilonka
Legalább kicsit beszélgessetek. Addig én hozok egy kis limonádét. (Attilához) Imádja ez a lány a limonádét. A cukiban is azt rendelt.

Attila
Az idegeimre mész…

Ilonka
Ülj le Julikám, mindjárt jövök.

Juli
De nincs is hova leülni.

Ilonka
Ülj ide, Attilához az ágyra.

Attila
Édes Istenem…

(Ilonka kimegy, Juli tanácstalanul áll. Attila elkezd mosolyogni rá, majd megpaskolja a pokrócot, jelezvén, Juli üljön le hozzá. Juli leül.)

Attila
Szóval téged nem rémísztett meg az anyám?

Juli
Hát, őszintén… Szerettem volna elszaladni, mikor kiderült, hogy ő jött el helyetted a randira. Meg mondta, hogy a hirdetést is ő írta.

Attila
Az életben nem hirdetném magam újságban.

Juli
Nem?

Attila
Nincs nekem arra szükségem.

Juli
Van barátnőd?

Attila
(sértetten) Most épp nincs. De szokott lenni.

Juli
Értem. (csönd) Olyan furcsa ez az egész. Anyukád annyit mesélt rólad, hogy már olyan, mintha ismernélek…

Attila
(ravaszul mosolyog, felül az ágyaban, közelebb húzódik a lányhoz) Ismersz?

Juli
Hát, olyan…

Attila
(egyre közelebb húzódik Julihoz) Olyan, mi? Miket mondott neked anyám?

Juli
Hát, hogy operákat írsz…

Attila
(közeledik Julihoz, simogatja a karját) Írok, írok. És még?

Juli
(kényelmetlenül érzi magát, de hagyja, hogy Attila közeledjen) Hát, hogy magyar operákat írsz…

Attila
(Juli nyakába hajtja a fejét) Magyarokat, igen…

Juli
Meg, hogy könyvet írtál a háborúról meg a tatárok zenéjéről…

Attila
(öleli Julit) Írtam…

Juli
(zihálva) Meg hogy nagy művész vagy, akit nem ért meg a kora…

Attila
Nem, nem ért meg… (lassan a takaró alá húzza Julit, ölelkeznek)

(Ilonka bejön a szobába, kezében tálca, rajta három pohár, limonádé, látja a fiatalok mit csinálnak, leteszi a tálcát, az ágy végébe ül)

Ilonka
(elkezdi rendezgetni a takarót a fiatalokon) Ugye milyen kényelmes ez az ágy? Külön rendeltem a fiamnak, Svédországból.

Juli
Jaj, Ilonka néni visszajött? Úristen. Nekem mennem kéne. Én nem is szoktam ilyet csinálni, jaj, Attila, engedj el…

Attila
(húzza vissza) Maradj, maradj, semmi baj.

Juli
Nekem mennem kéne.

Ilonka
Várj még, tényleg maradj. Hova sietsz? Az előbb szólt át Jolika a szomszédból. Mondtam, hogy itt van a meny-jelöltem. Átjönne megismerkedni veled ő is. Mondtam, hogy milyen kis tündérlány is az én fiam szerelme.

Juli
Na de néni, kérem… Attila, jaj, ne, tovább már ne…

Ilonka
Mondtam már, hogy ne légy ilyen bizalmatlan. Nyugodtan szólíts Ilonka néninek.

Juli
Nekem mennem kell. (elkezd kibontakozni Attila szorításából)

Attila
Ugyan, maradj. Jolika félig vak, mire idetalál, este lesz, addig végzünk te meg én. Anyám, hozz még limonádét, vagy kekszet vagy valamit. Na, menj már. Judit, vagy hogy is hívnak, te meg maradj….

Juli
(kiugrik az ágyból, rendezgetni kezdi magán a ruhát) Hát… ilyet én… mennem kell! (kiszalad)

Ilonka
(betakargatja Attilát) Eh, ezek a mai feslett lányok. Senkiben sem tud megbízni az ember… Kisfiam, ne veszítsd el a reményt. Jönni fog az igazi majd.

Attila
(hagyja magát betakargatni, de dühösen kiabál) Mindenkit elmarsz mellőlem!

Ilonka
(enyhítően) Jönni fog az igazi. Meglásd! Érzem, most már be fog indulni minden. Kiadják a könyvedet, megveszi a Kiskertünk virágait az operaház, tódulni fognak a gyerekek az operába.

Attila
Sosem hagysz nyugodtan élni, se alkotni, az idegeimre mész!

Ilonka
Jövő héten is elmegyek a cukrászdába, schwartvaldit rendelek majd és előbb-utóbb megtaláljuk azt a megfelelő lányt. Nem kell idegeskedni.

Attila
Nem kell, mi?

Ilonka
Te csak komponálj!

Függöny

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s