Segítség

Szín: Régi bútorokkal berendezett nappali, ketten ülnek a szobában, Lilla könyvet tart a kezében, de nem olvassa, János beletemetkezve egy napilapba, bóbiskol. Esteledik, nyár vége van. Lilla sóhajtozik, nem néz Jánosra, de neki sóhajtozik, fel szeretné kelteni a férfi figyelmét. János bóbiskol, nem veszi észre. Lilla lecsapja az ölébe a könyvet, János összerezzen, összegyűri kissé az újságot. Lilla fintorogva néz rá.

LILLA
(enyhe számonkéréssel a hangjában) Emlékszel a 85-ös nyárra?

JÁNOS
(csönd)

LILLA
Én egész hónapban csak feküdtem a tóban. A bőröm egészen olyan volt már, mint a mazsola. És barnultam. A nap nem sütött elég melegen, de én akkor is csak feküdtem a tóban egész nap.

JÁNOS
(csönd)

LILLA
Emlékszel? Akkor Janika még akkora volt, mint egy babszem. Egészen barna és egészen görnyedt volt. És kicsi. A vékony lábával, karjával úgy járt-kelt a strandon, görbe háttal, mint egy öregember. És cipelt, egész nap cipelt valamit.

JÁNOS
(csönd)

LILLA
Emlékszel? Na, emlékszel?

JÁNOS
Emlékszem.

LILLA
Emlékezz jobban!

JÁNOS
(leteszi az újságot, sóhajt, emlékszik)

LILLA
Ott feküdtem a tóban, Janika hordozta a játékait és az ég csak úgy ragyogott, egész nyáron csak ragyogott fölöttem, míg én áztam és míg Janika pakolt. (számonkérően a férjére néz) Te meg néztél. Ültél egy sárga napernyő alatt és egész nyáron csak bennünket bámultál. Mintha nem lett volna jobb dolgod. Emlékszel?

JÁNOS
Emlékszem.

LILLA
Szóval, mintha nem lett volna jobb dolgod.

JÁNOS
(mint betanult szöveget, darálja) Igen, te voltál a legszebb nő abban a tóban, azon a strandon, azon a nyáron és azóta sem láttam tőled szebb nőt. (az újságot visszaemeli az arca elé)

LILLA
Igen. Az emberek csak suttogták, hallottam én a férfiak száját, mind azt suttogta, hogy nézd csak, a doktornő, milyen formában van. Óriási, sőt, szuper formában van. Ezt suttogták, de én hallottam, és úgy tettem, mintha nem hallanám. Csak feküdtem a tóban, az óriási formámmal és süttettem magam. Te meg néztél, igaz?

JÁNOS
(ismét gépiesen) Igen, néztelek. Mást nem is láttam, csak téged.

LILLA
Meg a Janikát.

JÁNOS
Meg a Janikát, a sovány, kedves Janikát.

LILLA
Hát, nem volt túl kedves. Csak görnyedt, mint egy öregember. Akkoriban már olyan felelősségteljesen viselkedett. Nem is csoda, hogy úgy járt-kelt, mint egy öregember.

JÁNOS
(unottan) Igen.

(csönd)

LILLA
És a férjemet is nézted?

JÁNOS
Jaj, hagyjuk már ezt a témát, mindjárt itt vannak a gyerekek.

LILLA
Miért, engem érdekel. Nézted a férjemet is? Vagy csak Janikát meg engem?

JÁNOS
Néztem. És irígykedtem.

LILLA
Nagyon? Elirígyeltél tőle?

JÁNOS
Lillám, ezt már ezerszer végigbeszéltük, nem lehetne, hogy inkább hallgassunk?

LILLA
(mérgesen) Hallgatni! Nagyon ügyes ötlet. Akkor hallgassál. (megsértődik, össze-vissza lapozgat a könyvben, majd mivel látja, hogy ezzel továbbra sem kelti fel János figyelmét, lecsapja a könyvet a padlóra és sírva kiabál) Én miattad áldoztam fel magam és a szépségem!!!!

JÁNOS
Mindjárt itt vannak a gyerekek, szedd össze magad!

LILLA
És én évről évre ebbe öregszem bele, hogy miattad hagytam oda mindent. Feladtam egy egész életet! Te meg újságot olvasol mellettem. Nem nézel már, János, miért nem nézel már? Megöregedtem, nincs már sehol az óriási, sőt szuper formám, de akkor is nézhetnél. Nézzél rám úgy, mint régen!

JÁNOS
Utálom a péntekeket. Ha nem dolgozom, te mindig csak nyaggatsz, mert ráérsz és csak sorolod, hogy mi a baj veled és hogy nem nézlek. Lilla, légyszives, hagyd már ezt az egészet! Majd jövő pénteken végigmondjuk, megbeszéljük ugyanúgy, ahogy szoktuk. De ma ne. Mindjárt itt vannak a gyerekek. Nincs kedvem veszekedve várni őket. Tudod, milyen nehezen váltok át a veszekedésből a jókedvre. És jobb lenne inkább kímélni őket.

LILLA
Igen, tudom. És igazad van. Mindjárt hazajönnek.

(csönd, Lilla nézi Jánost, aki próbál olvasni, de nem megy neki, mert érzi, hogy nézik)

JÁNOS
Na, mi van? Nem készülsz?

LILLA
Már elkészültem mindennel.

JÁNOS
Akkor rakj rendet!

LILLA
Már rendet raktam.

JÁNOS
Még ott a könyv a padlón.

(nézik)

JÁNOS
Na, vedd fel és készülj, mindjárt itt lesznek!

LILLA
(felveszi a könyvet, közben fintorogva mondja) És én feladtam miattad mindent. Legalább sejtettem volna, hogy utána mégtöbb mindent fel kell majd adnom. Utálod a péntekeket. (kiabál) Hát mondtál volna inkább te föl! Jártál volna be te a gyerekkel a kórházba! Adtál volna föl te mindent, akkor most nem kéne hallgatnod a nyavalygásomat!

JÁNOS
Édes aranyom, kérlek, szedd össze magad! Mindjárt itt vannak.

LILLA
Nem szedem össze magam. Már 15 éve nem tudom magam összeszedni. És ez mind miattad van. Nem az én génjeimben volt az a betegség. Tőled örökölte. Csakis tőled. Különben Jánoska is beteg lett volna. Te tetted tönkre az életemet, az életünket. Te csináltál nekem beteg gyereket! (sír)

JÁNOS
(leteszi az újságot, felkel, megöleli Lillát, nyugtatgatja) Ne csináld, kérlek ne csináld ezt! Mindjárt hazaérnek, ne erre érjenek már haza. Ne kelljen megint ezt hallgatniuk. Tudod, milyen nehéz, nehéz mind a kettőnek.

LILLA
A te rákos sejtjeidet örökölte. És nem te lettél beteg. Ő betegedett meg. Te hoztad ebbe a családba ezt a kórt. Az anyád mellrákjának köszönheted. És nem bántad eléggé, nem bánkódtál. Nem te mentél vele orvostól orvosig. Miattad volt az egész és közben mit csináltál? Dolgoztál. De én feladtam mindent. És Jánoska is feladott mindent. A te beteg génjeid miatt. Ott gürizik, már évek óta ott gürizik abban a rohadt irodában, pedig mérnök lehetett volna belőle. Orvos, mint az anyja. De nem, miattad, csak és kizárólag miattad lett ilyen rossz minden… (sír)

JÁNOS
Lilla, kérlek, ezt fejezd be! Elég volt már! Szedd össze magad! Ne ess már megint ekkora túlzásokba. Nincs kedvem ehhez az egészhez. Mindjárt hazaérnek, ne erre kelljen hazajönniük! Mindig csak az okolás, a hibák, a túlzás…

LILLA
Meg is halhatott volna. Sőt, én is meghalhattam volna! Aztán ti meg nélkülem haltatok volna meg. Mind meghalhattunk volna és te ezt nem veszed komolyan! (bömbölve) Még jó, hogy nem haltunk meg! Te fel se fogod ezt…

JÁNOS
Lilla, drágám, annak a betegségnek már 15 éve. Most már túl kéne tenned magad rajta. Hajni egészséges, szép, minden rendben. Nem halt meg. Te se haltál meg, Jani…

LILLA
(félbeszakítja) De, én meghaltam. Ez nem élet, én nem élek!

(kintről motoszkálás hallatszik, hangokat hallunk, közeledik Janika és Hajni)

HAJNI
(kintről hallatszik a hangja) Sziasztok! Na, merre vagytok? Hát látod, Jani, így várnak ezek bennünket.

(Janika és Hajni bejönnek, megtorpannak a síró, ölelkező szülőkön)

HAJNI
Na, ti miért sírtok?

LILLA
(bömbölve) A boldogságtól…

HAJNI
Ennyire?

JÁNOS
Ennyire. (elengedi Lillát, a két gyerekhez megy, köszöntik egymást) Jól utaztatok?

JANIKA
Jól.

(csönd. Lilla szipog, zsebkendővel törli az arcát, a két gyerek nem találja a helyét, mindenki kínosan érzi magát)

LILLA
Janikám! Janikám, hát úgy hiányoztál! Mutasd magad, had nézzelek! De fess lettél. János, ez az én Janikám napról napra szebb és magasabb.

HAJNI
Ja, már nem is látni, csak hallani.

JANIKA
(Hajnihoz) Ne pofázz!

JÁNOS
Janika, vigyázz a szádra!

LILLA
Tényleg, milyen szép szád van, nem gondoltál még arra, hogy bajuszt növessz?

JANIKA
Engedj már el, anyu!

(Lilla ölelgeti Janikát, aki bújna ki az öleléséből, de nem tud szabadulni az anyjától)

JÁNOS
Na, gyertek, üljetek le!

(Lilla továbbra sem engedi el a fiát, együtt ülnek le a kanapéra. Janika egyre kínosabban érzi magát)

JANIKA
Anyu, engedj már el! Sosem szoktál ölelgetni, mi bajod van? Engedj, na, engedj!

LILLA
Az anyák mindig el kell, hogy engedjenek mindent… (sír, elengedi Janikát)

HAJNI
Azért ez furcsa. Anyu, én is itt vagyok. Ne csak a Janikát ölelgesd! Ez hallatlan!

(János odaszalad Hajnihoz, megöleli)

JANIKA
Igen, anyu, inkább a Hajnit ölelgesd, én már így nagyon jól vagyok.

(Lilla nem engedi el Janikát)

JANIKA
Haladjunk!

(Lilla elengedi végre a fiát, de nem elégedett. Hajni mérgesen néz rájuk)

JANIKA
Mikor eszünk?

JÁNOS
Még csak most érkeztetek. Janika várj egy kicsit! Fujjátok ki magatokat!

HAJNI
Igen, anyu még nem is köszönt nekem. És nem is így szoktuk meg, nem így szokott ez lenni. Anyu mi van ma veled? Mi bajod van?

LILLA
Semmi baj nincs. Csak apád az oka, mint mindig. Péntek van, nem dolgozik és csak idegesített egész nap. Nincs rám tekintettel. És ma rádöbbentett, hogy az egész életemet feláldoztam miatta, bezzeg ő! Ő bezzeg élte vidáman az életét, mintha semmi köze nem lett volna semmihez… azt hiszem, mindent rosszul csináltam, igen, én csináltam rosszul mindent. És még mindig mindent rosszul csinálok. Ennek így sosem lesz vége.. (sírni kezd)

JANIKA
(Jánoshoz) Régóta megy már a cirkusz?

JÁNOS
Nem, még csak fél órája kezdődött. Ha előbb jöttök, akkor most nem lenne ez így.

JANIKA
Én akartam már kettőkor indulni, de a Hajni nem lett kész időben. Miatta késtünk.

HAJNI
Te csak hallgass és növeszd a bajszodat. Anya, mi a baj? Gyere, ölelj meg, kérlek!

LILLA
Mindent, de mindent elrontottam… (sír)

HAJNI
Nem tudnál inkább akkor mérleget csinálni, mikor nem vagyok itt? Ez nekem olyan kínos. Nehéz hetem volt. Annyira kifáradtam. Minden este olyan fáradt voltam. És lassan, jaj, nagyon lassan múlt az idő. Én nem is értem…

(mindenki hallgat)

HAJNI
Jaj, anya, kérlek. Nekem ezt nagyon szörnyű látni. Kérlek, hagyd abba a sírást. Úgy kifáradtam, komolyan.

LILLA
(tovább sír, de halkabban)

(a többiek hallgatnak, sehova se néznek)

HAJNI
Nem tudom, mi bajom volt. Esténként, mire hazaértem, mintha egészen összementem volna. Fájt a hátam, a kezem… Alig vártam, hogy ágyba kerüljek végre. Az ember néha kifárasztja magát, aztán nem tud magával mit kezdeni. De néha meg, csak úgy kifárad az ember, mintha két ember helyett dolgozott volna, két ember helyett élt volna. Úgy fájt mindenem.

LILLA
(abbahagyja a szipogást, aggódóan) Fájt a hátad?

JÁNOS
Lilla, kérlek, ne izgasd fel magad.

LILLA
De most mondja a gyerek, hogy fájt a háta.

JÁNOS
Jól van, (Hajnihoz) igaz, jól vagy, nem? Minden rendben.

HAJNI
Hát kifáradtam.

JANIKA
Pedig nem is csináltál semmit. Felkelsz, eszel, tanulsz, eszel, alszol, újra az egészet ismétled az elejétől. Mi van ezen fárasztó?

HAJNI
Jaj, te nem is értesz semmit. Te sosem értesz semmit! (Lillához) Miért nem ért ez a gyerek soha semmit anya?

LILLA
Fájt a hátad? Miért fájt a hátad?

JANIKA
Túl nehéz az iskolatáska.

HAJNI
Te csak tudod, a hülye szakközépeddel!

JÁNOS
Na, elég volt gyerekek. Lilla, nyugodj meg, Hajninak nincs semmi baja. Igaz?

HAJNI
Nehéz. Minden nagyon nehéz. És meg kéne értsetek. Nehéz így. Már csak 8 hónap van hátra az érettségiig. És engem ez annyira nem érdekel. Mert igaz anya, mi van, ha nem teszem le. Akkor majd jövőre letehetem, nem? Az érettségi nem múlik el. Vagy visszajön. Aztán majd leteszem, ha most nem jön össze, igaz? Olyan fáradt vagyok…

LILLA
Jobban kéne vigyáznod magadra. Többet kéne pihenj!

JANIKA
Mit kell félni egy hülye érettségitől. Azt még a hülyék is leteszik.

HAJNI
Te már csak tudod.

JÁNOS
Na jó, elég volt, szerintem kezdjünk el enni. Lillám, megmelegíted az ételt?

LILLA
(Hajnihoz) De most is fáj a hátad?

HAJNI
Igen. Olvastam valahol, hogy ha az ember nagy lelki terheket cipel a hátán, vagy mások problémáit, akkor belefájdul a háta egy idő után.

JANIKA
Akkor tedd le azokat a terheket, mint az érettségit.

HAJNI
Anyu, légyszives szólj rá!

LILLA
De hogy fáj a hátad? Hasogat? Vagy nyilall? Vagy tompán? Vagy élesen? Vagy lüktet?

HAJNI
Hát, úgy… fáj. Nagyon. Mondjuk elég nagyon…

JÁNOS
El kéne kezdenünk enni szerintem…

LILLA
Valahogy máshogy kellett volna.

JÁNOS
Lilla, kérlek!

JANIKA
Anya, tényleg. Inkább kezdjünk el enni. Mindenki éhes.

LILLA
Igaz, igaz. Olyan soványnak tűnsz Janikám! Nem így kellett volna. Jobban oda kellett volna figyelnem rád. Szörnyű ez…

JANIKA
Jól van, semmi baj. Csak kezdjünk már el enni.

JÁNOS
Majd segítek mindjárt. Mit kell megmelegíteni?

HAJNI
Najó, én tisztelettel voltam, ha ti nem akartok figyelni rám, akkor is elmondom. Majd máshogy mondom. Kedves család! Iszonyatos hetem volt. Lassan rájövök, hogy túl sok a teher jelenleg a hátamon és szeretnék valahogy változtatni az életemen…

JÁNOS
Ez nagyon jó ötlet édes kicsi lányom. Változtass is! De előtte együnk. Úgy sokkal jobban gondolkodik az ember, mi is jobban tudunk majd figyelni.

HAJNI
Úristen! Nem értitek? Döntést hoztam. Nekem most és így és ilyen nyomás mellett, nem megy tovább a tanulás. Pihennem kell. Mert ha most nem teszem le az érettségit, úgy érzem, hogy semmi baj nem lesz, nem dől össze a világ. De ahhoz, hogy jövőre le tudjak érettségizni, most pihennem kéne. Kikapcsolódni, töltekezni. Erősödni. És erre megtaláltam a legjobb megoldást. Anyu, apu, én döntöttem és arra gondoltam, hogy elmegyek: világot látni. Van az a spórolt pénzetek, abból kéne, hogy adjatok egy kicsit. És majd egyszer visszaadom. Jó?

JÁNOS
És hova gondoltál menni?

JANIKA
De abból a pénzből nekem akartatok…

JÁNOS
Janika! Légyszíves. Ne szakítsd félbe a húgodat.

JANIKA
De úgy volt, hogy…

HAJNI
Arra gondoltam, hogy ha máshogy nem megy, akkor elmegyek egy hajóra dolgozni.

LILLA
Hajóra??

HAJNI
Ha nekem ti nem adtok pénzt, akkor sem állíthattok meg engem.

JANIKA
De még tankötelezett vagy. Nem hagyhatod csak úgy ott az iskolát, te bolond.

JÁNOS
Janika, moderáld magad.

LILLA
János, ne bántsd az én fiamat!

HAJNI
Szóval arról lenne szó, hogy szeretnék utazgatni. Világot látni. Mindenfélét megismerni. Ettől megerősödnék annyira, hogy bírjam a suli terheit. És akkor le tudnám tenni az érettségit. De így, ez nélkül nem megy. Így tudom, hogy nem fog menni.

LILLA
Utaznál? De kivel? Menjünk veled? Apád nem tud a munkától elszakadni. Menjek én veled?

HAJNI
Nem, nem, nem, nem erről van szó. Nem akarom az életeteket felborítani. Egyedül szeretnék utazni.

JANIKA
Hű, valaki de bátor lett! Egyedül elutazni, hogy később legyen bátorsága az érettségit lerakni. Gratulálok.

HAJNI
Hagyj már, te majom!

LILLA
De hova utaznál?

HAJNI
Hát mittudom én, valahova messze. Hogy minél több tapasztalatot szerezzek. Mondjuk… (gondolkodik) eléggé szeretném megnézni Kínát. Annyi mindent gyártanak ott, hát a fél világ onnan jön. Már legalábbis a tárgyak. A telefonomat is ott gyártották, a ruháimat is ott gyártották. Szeretném megnézni magamnak ezt a mindent gyártó országot. És lehet, hogy megismerhetném a vallásukat is.

JANIKA
Azok kommunisták, te nagyon hülye.

JÁNOS
Janika! Vigyázz a szádra!

LILLA
De kislányom…

HAJNI
A suli megvár. Én úgy érzem, hogy most kell mennem. Amíg fiatal vagyok. Amíg mehetek. Amíg egészséges vagyok. (külön hangsúlyozza) Az élet rövid. És ki tudja, mikor leszek megint beteg…

(Lilla felzokog, János közelebb ül Hajnihoz és a fejét simogatja, Lilla is odafordul és Hajni kezét szorongatja)

JÁNOS
Jaj, kislányom, ne is gondolkodj ilyesmiken! Egészséges vagy és az is maradsz, nem betegszel újra meg. És jó ötlet ez a Kína. Igazad van. Nem igaz, Lilla? Jó megismerni azt az országot, ahonnan a tárgyak érkeznek. Ahol gyártanak mindent. Milyen okos is vagy te, drága kislányom.

LILLA
Nem leszel beteg, megértetted? Verd ki a fejedből ezt a gondolatot. Minden rendben. Meggyógyultál, megerősödtél, az egész életünk más már, mint régen. Minden rendben lesz.

JANIKA
De akkor mi lesz az autóval? Arról volt szó, hogy bele tudtok szálni annak a használt Skodának az árába. Jani apu, nem erről volt szó?

JÁNOS
Janika, ez most nem a legjobb pillanat…

LILLA
Kicsi lányom, minden rendben lesz.

HAJNI
Szóval használt Skoda. Janika használt Skodákat kap tőletek, amíg én itt az élet és a halál között táncolok. Hát szép… Nem értem, miért nem lehet ebben a családban soha nyíltan beszélni. Miért kell titkolózni?

JÁNOS
Nem akartunk titkolózni kislányom. Csak nem volt alkalom rá, hogy elmondjuk. Tudod, mikor neked vettük azt a Mazdát, akkor Janikának megígértük, hogy majd ő is kap egy autót, ha eljön az ideje.

JANIKA
Igen, és most jött el az ideje. Kész őrület, hogy Hajninak új autót vettetek, nekem meg nem akartok egy használt autó árába besegíteni.

LILLA
Janika, nyugodj meg. Szerintem minden rendben lesz.

JANIKA
Rendben? Ez így nincs rendjén! Nekem kell az az autó. Nem tudom már tovább másokkal vitetni magamat. Nem léphettek vissza egy hülye kínai út terve miatt!

JÁNOS
Azért ezt át kell gondoljuk Hajnikám. Janikának igaza van, te még tankötelezett vagy. Mit fognak szólni az iskolában, hogy hiányozni fogsz.

HAJNI
Nem érdekel, majd leszek magán tanuló és ha visszajöttem Kínából, akkor majd vizsgát teszek. (lelkesen) Értsétek meg, nekem most nagyon nagy szükségem van arra a kínai útra. És csak pár hónapról lenne szó. Ki kell pihenjem magam. Annyi minden történt velem.

JANIKA
Öt éve várok arra, hogy összejöjjön a pénz erre a használt autóra. Ne csináljátok ezt velem. Spóroltam, dolgoztam, mint az állat, ne most lépjetek vissza!

HAJNI
Te milyen önző egy dög vagy, Janika!

JÁNOS
Gyerekek, tényleg ne veszekedjetek. Nézzétek meg, milyen állapotba kerül tőletek anyátok!

(ránéznek Lillára, aki gyorsan sírni kezd)

JÁNOS
Eljöttök, csak jól felzaklatjátok, aztán majd egy hétig vígasztalhatom, hogy újra a régi legyen.

LILLA
(sírva) Nem baj, semmi baj. Most már minden rendben lesz.

HAJNI
Hát nem! Ti ilyen könnyen elfelejtitek, hogy nekem milyen nehéz. És ha meghaltam volna? Akkor most biztos örülnél, igaz, Jani? (sírást színlel, de látni rajta, hogy nem sír. de mivel hatás nélkül marad a sírás, kiszalad a szobából)

JÁNOS
Janika, szedd össze magad. Nézd meg, anyád már hogy kikészült, legalább te maradj meg az ép eszednél.

LILLA
Nincs baj, mindjárt megnyugszok. Minden rendben lesz gyerekek.

JÁNOS
Janika, te elfelejted, hogy a húgod majdnem meghalt? Miért nem tudsz tekintettel lenni rá?

JANIKA
Annak 15 éve!! Azóta vígan él és terrorizál bennünket. Túlélte azt a hülye betegséget, semmi baja. Csak ti jól elkényeztettétek. Az a baja. Hogy fogja magát, kitalál valami baromságot, ti meg asszisztáltok hozzá, vígan.

LILLA
Nyugodj meg kicsi fiam. Ez az egész… minden a helyére fog kerülni.

JÁNOS
Nem lehetne, hogy kicsit összeszedje magát mindenki? Hajni kint sír. Lilla, beszélj a fiaddal, én visszahozom Hajnikát. (kimegy a lánya után)

LILLA
Kicsi fiam! Te már kiskorodban is olyan erős voltál…

JANIKA
Igen, tudom, felelősségteljes voltam és öreg, már 7 évesen is öregember voltam. Nem tudnál valami mással jönni anyu? Például azzal, hogy most ideadjátok nekem azt a pénzt és megveszem azt a használt Skodát. Hajni meg majd elmegy világot látni, ha befejezte a sulit. Le kell érettségiznie, elfelejtetted?

LILLA
Te mindig mindenre gondolsz, olyan okos vagy…

JANIKA
Megőszülök tőletek.

JÁNOS
Na, itt vagyunk, itt vagyunk. Minden és mindenki rendben van. Igaz, Janika?

JANIKA
Jó, kitaláltam a megoldást.

JÁNOS
Hála istennek!

JANIKA
Adjátok nekem Hajni autóját. Értsétek meg: kell egy kocsi. Hajni a sajátját nem is használja, amíg Kínában lesz, addig legalább lesz kocsim.

HAJNI
(kajánul) Nem, azt bizony nem lehet. Autóval akarok menni Kínába.

LILLA
Úristen, kislányom! Az nem veszélyes?

HAJNI
Nem, ha nem térsz le a fő utakról.

JANIKA
Ilyen baromságokat meg honnan veszel? Te világutazó!

HAJNI
Miért működne ott bármi másképp? Ott is ugyanúgy van minden, mint itt. Ha letérsz valami kis utakra, akkor az veszélyes. Ha mész a főúton, akkor nem. Ennyi.

JANIKA
Te tisztára bolond vagy! (Lillához) Anyu, légyszives, gondoljátok át! Ha már muszáj ennek Kínába mennie és ti tényleg odaadjátok neki a pénzt, akkor legalább küldjétek el repülővel és akkor vihetem az autóját.

HAJNI
Nem fog összejönni. Félek a repüléstől, nem bírom a rázkódást.

JANIKA
Még nem is ültél repülőn!

HAJNI
Hát, épp azért félek. Ki tudja meddig élek, ne egy repülőgéptől haljak meg.

JANIKA
Hanem inkább az autódban?

LILLA
(higgadtan) Gyerekek! Hagyjátok abba, nem lesz baj, érzem.

JÁNOS
Gyerekek, elég lesz. Senki nem megy sehová és senki nem vesz semmit. Mindenki marad a helyén és megesszük a vacsorát.

HAJNI
De apu, én…

JÁNOS
Nincs de. Össze kell szedjük magunkat. Lilla, fejezd be a sírást. Janika, teríts meg. Hajni, te pedig nyugodj meg. Meglesz az a kínai út. És nem fogsz meghalni. Én garantálom. Nem fogsz itt nekem kínlódni. Janika meg majd elkapja az én autómat, anyátok meg abbahagyja a sírást.

JANIKA
Nekem nem kell a te autód. Én azt a használt Skodát akarom! Egyszer az életben had legyek én előbb a ti ranglistátokon!

JÁNOS
Elég legyen. Addig hagyd abba, amíg szépen mondom. Hát mit képzelsz te? Itt rinyálsz egy használt autó miatt. A húgod a halálból jött vissza, túlélt egy halálos kórt, még mint gyerek. Hát szerinted mekkora megmérettetés ez? Mekkora teher? Egy kisgyereknek való? Hát te túlélted volna?

JANIKA
De az tizenöt évvel ezelőtt volt…

LILLA
(észrevétlenül kimegy, míg Janika és János veszekednek egymással)

JÁNOS
Mindegy, hallgass! Majd ha te is túlélsz gyerekként egy halálos kórt, akkor majd te is kapsz új autót és utazhatsz Kínába. De amíg nem haldokolsz és nincs baj, addig légyszives legyél tekintettel a kishugodra, akinek nehéz, igenis nehéz, mert olyat élt át, amit nem él át mindenki. És légy hálás a sorsnak, hogy nem te lettél beteg, nem neked kellett kikúsznod a halál torkából. Ki tudja, te képes lettél volna-e rá…

JANIKA
Hát, talán jobb lett volna. Akkor most lenne autóm, saját lakásom, mehetnék én is Kínába.

HAJNI
(Janikához) Hogy te milyen irígy vagy! Még a halált is elirígyled a testvéredtől.

JANIKA
Ez agybaj! Ez nem normális!

HAJNI
Te nem vagy normális!

JÁNOS
Elég legyen. Inkább azt mondjátok meg, hova tűnt anyátok!

JANIKA
Csak nem tett kárt magában! Anyu! Anyu, hol vagy?

HAJNI
Kárt magában… Szörnyű! Utánozó majom! Ebben a családban mindenki a halálomat irígyli. Mindenki engem akar utánozni és senki sem ért meg! Nekem pihennem kéne, rám vigyázni kéne. És nem látnak, ezek az emberek, akik elvileg a legközelebb állnak hozzám, nem látnak. Csak kihasználnak, korlátoznak, mintha nem korlátozna már 15 éve a halál. Ott jár mindig a nyomomban, ezt mondja mindig anyu. Hogy vigyáznom kell, rám vigyázni kell, nehogy megint megbetegedjek. De nem fogok. Nem adom meg nekik azt az örömöt. És nem hagyhatom, hogy bármelyikük is meghaljon. Engem kéne sajnálniuk. (kimegy)

Függöny

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s