Gombostű, csipke és csont − traumamintázatok

Terék Anna, Háttal a napnak, Kalligram, Budapest, 2020.

Terék Anna, Háttal a napnak, Kalligram, Budapest, 2020.

A hétköznapi(nak tűnő) megszólalásban, a cizellált hiány-körülírások mellett, fölött és alatt ott kísért a Dantét, Pilinszkyt idéző fénymetaforika, a derridai invagináció emléke, József Attila anyasiratóinak intonációja vagy épp a népi siratóversek hagyománya. – A Büszkeség és balítélet pályázatunkra érkezett, közlésre javasolt szövegek közül Győri Orsolya kritikáját olvashatják Terék Anna kötetéről.


Az új Terék-kötet sok szállal ölti magát az irodalmi hagyomány szövetébe, s mindent megtesz saját kanonizálódásáért. Kompozíciója egy régebbi egészelvűség körvonalait idézi, kontrasztba állítva a szerkezet teljességigényét a szilánkosság tematizált alaptapasztalatával, a mindenhol felnyíló sebbel, réssel, foszlással. S e kettőséggel nagy olvasóközönségre számít.

A kötet narratív ívre felfűzött szerepversei számára a thanatológia adja a − koherenciát biztosító − vezérfonalat: Dantéhoz hasonlóan árnyat kísér a szerep-én, s a „vezetés” a sötétségből a fénybe tart. Az első versben (Gombostűk) megjelenő, majd szétterjedő gyászkeret (költői képe) a kötet végére (Reggel) fekete heggé válik, mivel a lírai én a Déli-sarkon keresztül végre sikeresen égbe szöktette halott apját („Csak a fekete folt marad utána, / mikor a háta mögött megint / összeszorítják az eget.” 112). Ugyanakkor egy másik, fény-metaforikára építő ívvel is találkozunk: a „háttal a napnak” (12) emlékétől az „arccal a napnak” (111) felismeréséig, a szabadulást ígérő „fénylátásig” jut el a szerep-én. Közben természetesen elkülöníthetők fontos állomások, pl. a szerkezetileg központi, két férfit megszólító, kétféle szedéstípussal közreadott kettős vers (A napfényre vissza), ahol az „átfordulás” és a felismerés („Kitakartad előlem a napot” 92) bekövetkezik. S kiderül, hogy az apa mellett megjelenő másik férfi (az „uram”, nevesítve: Szilárd) sorsa is determinált („Pont úgy tudna engem / belülről szaggatni tovább, / ahogy te elkezdted.” 93). A zárlatbeli elengedéssel e kettős gyászmunka be is fejeződik, lezárva e „lírai fejlődésregényt”.

A kötetkompozíció ugyanakkor intertextuálisan is komolyan megalapozott. A hangütést adó nyitó vers (Gombostűk) eredetileg az Egy tüzes gombostű a fejben címet viselte, s így direktebb utalással élt Pilinszky Gérard de Nerval című négysorosára. Mivel e Pilinszky-vers a kötet több motívumát (folyópart, emlékezés, reggeli napkelte) előrevetíti, egyfajta vonalvezető-mintának tekinthető: „Folyópart, amely nem folyópart. / Emlék, mely sose volt napkelte. / Aztán valami vizesárok, / s egy tüzes gombostű a fejben.” Ráadásul megelőlegez egy másik fontos képet is: az emlékeket agyhártyába tűző gombostűt. Mivel pedig e könyv beszédszituációja alapvetően múlt- és emlékidézésre épül, a szövegek hangoltsága e kezdőkép jegyében valósul meg.

A versek szerep-énjeinek (személyiségének) kvázi-azonosságát − paradox módon − ugyanis épp a töredezettség/sérülés tapasztalata biztosítja. Az „önsebzés” és önmegfigyelés regiszterei így szükségszerűen áthatják e könyvet. A versek szerep-énje készségesen magát is odatűzi az „uram” elébe, szemlélje, ahogy sebeit, réseit bemutatja (mindezt boncorvost idéző tárgyilagossággal). Hisz az aposztrophé a „szerelmi megszólalás” szituációjába ágyazza a verseket, megspékelve a − derridai invagináció fogalmát/funkcióját idéző − visszatérő metaforákkal. A kinti és benti „világ” különbségeit átfordító, egymásba csavarodó seb-, heg-, rés-, lék-metaforasorok azonban Teréknél átitatódnak a traumatizáltság tapasztalatával. A test olyan elszenvedett sérelmeket megőrző felületként, emlék-tárként vagy „múzeumként” jelenik meg, amely megérdemli a „tárlatvezetést”. A sebek/emlékek bemutatásának mindvégig van valamiféle idegenség-fenntartó funkciója. A kötet hatása valószínűleg ennek is köszönhető.

Szintén erős benyomást „kelt” a traumatizáltság meghökkentően sokszínű módon artikulált tapasztalata. A nyelvi sablonokat következetesen kerüli a vers-én. Ez főleg akkor szembetűnő, amikor a „bántalmazás” sémájával határos területeket érinti. A trauma ugyanis sokszor a partnerhez kapcsolható, de vád helyett a dialógushelyzet hangsúlyozódik: „húzza ki nyugodtan / a szememből / egyenként a könnyeket” (9), „két nagy tenyerével / takarja be az arcomat, / és nyomja vissza / a számba a kifújt levegőt.”(24), „a számra szorítod a kezed, / és tolod vissza a testembe / a szavakat.” (106). „A száraz húst a csontomról levésted, / a bordák közt átfúj a szél, / és ha marad benned még/valamennyi fény, / erőltesd fel a torkodon, / hányd ki a többiek elé.” (101). Vagy „rejtjelezett” sebek jelzik a kapcsolat útját: „A talpa nyomában gyűlnek / az esőcseppek. / És látja, sár és tócsa van, / itt, a mellkasomban. / Azt mondják, / sokan taposnak ki bennünk / egy-egy utat.” (99). Máskor a sebzettség spontán létélményként jelenik meg: „a lábfejem közepén kipattant / egy fekete lyuk. / (…) Lyukas a hátam, / kilátszanak a félbetört bordák. / Az emberek keresztülnéznek rajtam, / nyúlkálnak belém a férfiak,/ a szívemet keresik.” (89), „Foszlok” (93). Oksági-dramatizálható sémába nemigen rendezhető állapot a megbántottság-bántalmazottság; inkább „csak” szenvtelenül leírható verstárgy.

E jelenség (a sebzettség élményének távolító tárgyiasítása) valószínűleg összefügg azzal, hogy a versbeszélő számára a saját is idegen. Miközben ugyanis a vers-én − dichotómiát tételezve − a testről szinte mindent elárul, addig a szív/lélek-szó „helyét” látványosan más fogalmakkal tölti ki; azaz tudatosan kerüli a hatáskeltést − s épp e visszafogottság és objektiváció lesz fontos hatástényezővé. Külön tanulmányt érdemelne, hogy mi minden (és hogyan) mászik be a „lélek/psziché” és „identitás/tudat” helyére: „Néha mintha a testemen / kívülre csordulnék. (…) látom / a belőlem kicsordult Annát (50). „Kering bennem, mint a freon, / tízévnyi háború, költözések, / folyton elveszett tárgyak, / végeláthatatlanul szakadó égboltok, / az apám torkába hasított lyuk, / (…) kering bennem és hűt apám hiánya.” „Kapar belülről valami, / és nem találja a belőlem / kifelé vezető utat.” (51), „ha nem jut alkoholhoz / ez a bennünk lévő állat, / talál más utat, repedéseket, / ahol kibújhat. És kibújik belőlünk. / Mert tele vagyunk résekkel, uram. / (…) végre kiittam magamból apámat. / Kipisilve, kihányva / a fájást (70). Ezek az elkerülő stratégia részeként megjelenő, a külső és a belső világ közötti határvonal megszüntetésére irányuló cselekvések (kicsordulás, lék vágása, kaparás belülről, kibújás, kipisilés, kihányás) egyfelől váratlan tartalmakat villantanak össze, másrészt idézik József Attila versnyelvét is, nem csak a dekonstrukció testképét.

E komplexitás (és az ebből adódó értelembőség) a kínai ördöggolyókra hasonlít. A hétköznapi(nak tűnő) megszólalásban, a cizellált hiány-körülírások mellett, fölött és alatt ott kísért a Dantét, Pilinszkyt idéző fénymetaforika, a derridai invagináció emléke, József Attila anyasiratóinak intonációja vagy épp a népi siratóversek hagyománya. S miközben minden elem utal egymásra, minden irányból a konstrukció közepébe/legmélyére látunk. Az apa hiánya körül „forog” az egész szövegvilág. Ez az összetettség biztosítja, hogy a versbeszélő ne csak elvégezze a gyászmunkát, s „megtisztuljon” az őt szaggató emlékektől, de fénylátásába kulmináló fordulata, a „Felhorzsolt bőrrel állok,/ arccal a napnak” az olvasó számára is katartikus legyen. És ha mindez még nem lenne elég a felfele tendálás regisztrálásához, ott vannak az időmértékes sor-töredékek a zárlatban. Mert a rend(szer) a legapróbb elemekben is megjelenik. A kötet szabásmintája, kidolgozottsága aligha ismételhető. A gombostűk illeszkedése, a csipkézet, ahogy a foszlások is, végzetesen egyéniek.

Terék Anna, Háttal a napnak, Kalligram, Budapest, 2020, 117 oldal, 2999 Ft.

Győri Orsolya

litera.hu

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s